AZ ESZTENDŐ FORDULÓJÁN

Ballag már az esztendő,
vissza-visszanézve,
nyomában az öccse jő,
vígan fütyörészve.

Kányádi Sándor

 

Új esztendő beköszön
régi könyvben új lap
új topán a küszöbön
ég küszöbén új nap.
Ej haj dús az év
minden jót ígér,
minden napja cél és
minden éje kéj.

Babits Mihály

KELLEMES KARÁCSONYI ÜNNEPEKET!

" Karácsony készül, emberek!
Szépek és tiszták legyetek!
Súroljátok föl lelketek,
csillogtassátok kedvetek,
legyetek újra gyermekek,
hogy emberek lehessetek!"

Wass Albert

Békés, boldog ünnepeket kívánok !

ANGYALOK VI.

"Fátyol libben, báj és szépség csillan a fényben,
Angyallányok táncot járnak aranyló fehérben."
Koós Anna

A játék angyala:
 

Maximálisan használd ki minden pajkosságodat.

Add át magad az élő elevenségnek, a kreativitásnak, az önfeledt játéknak és nyílj meg az élet alkotó oldalának.

Alkoss, cselekedj, szerelmeskedj, egyél, igyál, szaladj, vagyis vesd bele magad mindannak az élvezetébe, amit gyermekiséged angyala sugall.

Örülj úgy az ajándéknak,- bármi is az! - mintha az maga volna a csoda. Nevess, nevess és nevess!

Az élet nem olyan komoly mint gondolod. Érezd jelenlétét minden megmozdulásodban, és élvezd, amit csinálsz.

Mulass jól!

(Angyali üzenet)

ANGYALOK V.

"Magasan ragyog a Hold,
S fülembe egy angyal dalolt...
Azt súgta: "Minden rendben"

A Megbocsátás Angyala: 

Engedd el a nehezteléseket, ítéleteket és félelmeket, csökkentsd annak mértékét, hogy sértettségben és haragban maradj.

Fogadd el az életed és tekintsd azt értékesnek, ne kívánj tovább szenvedni mások cselekedetei miatt.

Mostantól nem engeded, hogy ezek az erők elnyomják életedet és fényedet. A megbocsátás önmagadnál kezdődik, csak kérd és megbocsáttatik neked, és hívd elő azt az erényed amely által megbocsáthatsz másoknak.

Így szabadulsz meg régi béklyóidból függőségeidből.

Mondd: Megbocsátom neked amit tettél velem, és megbocsátom magamnak amit magammal tettem.

(Angyali üzenet)

ANGYALOK IV.

"Boldog a fényteli lélek,
megkeresett az öröm,
bízva, hogy bárhova lépek,
angyalom visszaköszönt."
Értékes Attila

Az ajándékozás angyala:

Odaadásodat, örömökre való készségedet erősíti meg ez az angyal.

Fogadd el - mégpedig kritika nélkül - az ajándékokat amiket az élettől kapsz, azt, ami be van csomagolva, és ami csak úgy érkezik hozzád.

Tudd, hogy minden ajándékot megérdemeltél, mindnek mélyebb, bölcsebb üzenete van. Így van ez még akkor is, ha elsőre nem tetszik amit kaptál.

Köszönd meg az angyalnak, hogy megtanít őszintén elfogadni, és szívből adni.

Életünk ajándéka, hogy meg nyílhatunk a feltétel nélküli szeretetnek, teret adunk a gyönyörű szívbéli találkozásoknak, és részesülünk a csodából ami lelkünket köti a  végtelenhez, mert adni csak az tud, aki képes felfogni és elfogadni az élet összes ajándékát.

Mondd: Kérem!

Mondd: Köszönöm!

(Angyali üzenet)

ANGYALOK III.

"A csillagos égen
röptében bontja ki
hatalmas hófehér szárnyait."
Kovács Judit

 Az áldás angyala:
 

Ismerd el milyen áldott az életed. Az angyal megmutatja a benned lévő gyógyító erőt és megújuló képességet, a szívedbe áramlik és a kezeiden keresztül áramoltathatod.

Minden ami történik veled, szükségszerű és áldás kíséri. A hálaadás képességének birtokában vagy. Köszönd meg mindazt, amit kaptál.

Érintsd meg az életet. Az élet egy lehetőségekkel teli alkotó folyamat, hozd bele az égi áldást ami mindig a rendelkezésedre áll és gyógyítsd be vele lelki tested minden sebét és repedéseit.

Mondd azt: - Az áldás átáramlik rajtam és megáld mindent amit ma lényemmel megérintek. Köszönöm!

(Angyali üzenet)

ANGYALOK II.

"Bármit teszel, bármit érzel,
mindig egy angyal vezet kézen."
Kiss Magdolna

Kommunikáció angyala:
 

Létfontosságú, az a szándék, hogy megoszd gondolataidat és érzéseidet, tapasztalataidat.

Már önmagában is jelentős kapcsolatot teremt önmagaddal, másokkal és egész környezeteddel. Szépítsd meg az életed önkifejezéssel.

Ne feledd, kommunikálni nem csak szavakkal lehet, hanem öleléssel, gesztusokkal, apró ajándékokkal, figyelmességekkel is. Ahányszor kifejezed szeretetedet, annyiszor küld rád áldást a kommunikáció angyala. Mutasd hát ki tettekkel, ölelésekkel, szavakkal, gesztusokkal, hogy ki vagy, és hogy a világnak hasznára vagy.

A kommunikáció angyala segíti az életedbe érkező spirtuális történések megértését, hiszen ő maga is kommunikál veled, ha ki tudod nyitni szívedet a megértés előtt. Ha erre van szükséged, hívd ezt az angyalt!

(Angyali üzenet)

ANGYALOK

"Az embereknek szükségük volt a biztonságra, és megteremtették vagy felfedezték az angyalok világát, amely azután védőszféraként vette körül őket egy idegen világban."

Hankiss Elemér

A születés angyala:
A születés egy új ébredés, magad mögött hagytad a régit, ami túl kevés és túl szűk volt. Egy új magasabb szint előtt állsz.

A születés az élet egy megújuló aspektusa, az angyalok melletted állnak, gondolataid és érzéseid határozzák meg további sorsodat, figyelj rájuk és várd örömmel életed új szakaszát. A születés lélegzetvétel, a születés repülés az angyalokkal egy új ismeretlenbe.

Lélegezz hát, és tárd ki karjaidat, hogy befogadhasd az újat. Új élet, új gondolatok, és új formák kapnak utat, az elmozduláshoz, ami az egyik dimenzióból a másikba vezet.

Mondd: Hálát adok az életemért! 

( Angyali üzenet)

ADVENT

"Adventi gyertyák ragyognak fénylő csillagként;
egy, kettő, három..."

 ADVENTI ÜZENET


 Felhőnyaláb havas ölén,
fenyveseknek örökzöldjén
jég-szürkére kopott világ
megváltóért némán kiált.
Gyenge, kába és erőtlen
lelke méla merengőben,
várja azt, ki megszabadít,
kit hatalom el nem vakít!

Könnyes arcú nehéz év ez...
Fájó szívek összeérnek,
ha majd együtt esünk térdre,
várunk mind a születésre,
a csodára, a varázsra:
Isten egyszülött fiára,
az imára, egy csöpp fényre,
életünkben a reményre.

Esti csendben, asztal körül,
családos, ki másnak örül,
ki gyertyát gyújt a sötétben,
ki hálát ad a nagy égnek,
ki mondja azt, hogy köszönöm,
kit el nem érhet a közöny,
ki szeretetét adja át,
ajándék helyett önmagát!
 
Szabadi Lívia

FOHÁSZ

"Szükségünk van valakire, egy fölöttünk álló erőre, ami eligazítja és rendben tartja a dolgainkat. Valakire, aki mellettünk áll, ha már mindenki elhagyott. "
Margit Sandemo

Uram!
Tégy engem a Te békéd eszközévé,
Hogy ahol gyűlölet van, oda szeretetet vigyek,
Ahol sérelem, oda megbocsájtást,
Ahol széthúzás, oda egyetértést,
Ahol tévedés, oda igazságot,
Ahol kétség, oda hitet,
Ahol kétségbeesés, oda reményt,
Ahol sötétség, oda világosságot,
Ahol szomorúság, oda örömet.

Hogy ne vigaszt keressek,
Hanem vigasztaljak,
Hogy ne megértést keressek,
Hanem másokat értsek meg,
Hogy ne engem szeressenek,
Hanem szeretetet nyújtsak.

Mert amikor adunk, akkor kapunk,
mikor megbocsájtunk, nyerünk bocsánatot,
mikor meghalunk, születünk meg az örökkévalóságra! Ámen.
Assisi Szent Ferenc

ÖRÖM

 “Akinek jó szíve van, azt az öröm látványa boldoggá teszi. ” (Gustave Flaubert)

 CSENDES CSODÁK

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? - s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reményik Sándor

VÁRAKOZÁS

"Karácsony tájékán sokakban felmerül a vágy, hogy az ajándékozás kényszere nélkül, a tárgyak árában mért szeretet helyett milyen jó volna csak a szívünk melegét adni."

Papp Lajos

  Elmerengve ült karosszékében, nem figyelt a körülötte zajló mozgásra, hisz már hónapok óta ugyanaz történik órajárás pontossággal. Még a legborzasztóbb rémálmában sem tudta elképzelni, hogy valaha is itt, egy otthonban fogja utolsó napjait tölteni. Tudta, hogy nincs menekvés, fizikailag, de értelme, idős kora ellenére, még eleven volt, s gondolatai szabadon szállhattak, kirepítve a szürke falakon kívül szellemét. Már csak az emlékek maradtak vigasztalásként, s igyekezett mindig csak a szépeket felidézni, újraélni a fiatalság gondtalan éveit, az anyaság örömeit, a barátokkal együtt töltött időt, vagy csak egyszerűen feleleveníteni az ablaka alatt virágzó almafát: szinte hallotta az ágain trillázó madárkát, érezte szájában az érett gyümölcs ízét, hallotta a téli szélben recsegő gallyakat.

  Álmodozásából szokatlan zsibongás zavarta fel. Nem igazán érdekelte a dolog, de akaratlanul is eljutott hozza az esemény lényege: Advent van, a koszorún meggyújtották az első gyertyát, elénekeltek egy ideillő éneket, valaki beszédet is mondott, amiből a lényeg az volt, hogy advent=várakozás. Szomorú mosoly jelent meg ekkor az arcán, hisz csak ő tudta, hogy az ő élete ezek szerint egy örökös advent, mert mindig vár valamit: egy levelet, egy telefonhívást, egy látogatót, egyszerűen egy barátságos szót.

TÉVEDÉSEK

"A valóság a lélek, az illúzió a világ. Rettenetes, hogy mi fordítva élünk. Ténynek vesszük a világot, mivel merevebb, közönyösebb, és "tényszerűbb". Holott csak formája a rugalmas léleknek, mint pohár víznek a pohár."

Pilinszky János

Elrabolt Illúziók

Mond, miért van úgy az

Ha szó, mi száll, mint gaz

Megbánt, fáj, s ha igaz

Nincs rá gyógyír és vigasz

Kimondott szavak! Vágnak.

Mögöttük elfojtott vágyak

Kétségbeesett jajszó kiáltva

Száll, és magára hagyatva

elszállt, és dicstelen remény

beteljesült sors, kialvó fény.

Mondataim, melyek mögött

vannak Szavaim, melyek fölött

én vagyok, de semmit sem láthatsz

Elrejtem szemed elől, mert ártasz.

Megtanultam végre a nagy leckét

mitől roppant gerinccel hajlok kétrét

Én most tudom, bár mindig is tudtam

Elmondom tudd te is, mire jutottam:

Ne váltsd meg a világot, hiába teszed

Rámegy vagyonod, kedved és életed

és marad az űr, az érthetetlenség

bámulók serege, s lelkedben kétség.

És tagadd le neved, takard el arcod

Láthatatlanul vívj örökös harcot!

Álarcod soha ne vedd le magadról

Soha ne olvass többet a szavakból!

Ne mutasd, ha tudod, ha érted!

Ne tudják, te tudod, ha nem is kérded!

                                                        Nyárády Károly.

GYERTYALÁNG

"Apránként halunk meg, aki szeretett bennünket és elmegy, az mind elvisz belőlünk egy darabot."

Bertók László

Tengernyi gyertya és mécses

Mennyi szép csillag tündököl
az éji csendben odafenn!...
S megannyi puszta sír hallgat
a temetőben idelenn.

Komor kőtömbök és fejfák -
némelyik szép, drága márvány:
Mind csupa megkövült könnycsepp
gyászosan, mereven állván.

Akik egykor köztünk éltek,
most vésett nevek és számok:
Elporladt emlékek, testek;
kialudt szívek és lángok.

Isten keze által ők is
e földi porból születtek,
S mi magunk is azzá leszünk,
ha majd egyszer eltemetnek...

Sokan csak most eszmélnek rá:
tisztelni kellett volna Őt!
S csak most érzik elveszettnek
a nem Vele töltött időt!...

Ki fontos neked, öleld át - hadd érezze szereteted! S ha már nem lesz rá alkalmad, bánhatod, hogy nem tetted meg! Most tegyél jót másokkal, hogy mindig szeretetben élhess: S egyszer Érted is lobogjon tengernyi gyertya és mécses!
	Marosvölgyi Gergely

SZEPTEMBER

"Hull a falevél, őszi szél fúj hidegen,
Erdőre, s rétre vastag paplant tereget."
                 Sebek Sándor

Szeptember végén Még nyílnak a völgyben a kerti virágok, Még zöldel a nyárfa az ablak előtt, De látod amottan a téli világot? Már hó takará el a bérci tetőt. Még ifju szivemben a lángsugarú nyár S még benne virít az egész kikelet, De íme sötét hajam őszbe vegyűl már, A tél dere már megüté fejemet. Elhull a virág, eliramlik az élet... Űlj, hitvesem, űlj az ölembe ide! Ki most fejedet kebelemre tevéd le, Holnap nem omolsz-e sirom fölibe? Oh mondd: ha előbb halok el, tetemimre Könnyezve borítasz-e szemfödelet? S rábírhat-e majdan egy ifju szerelme, Hogy elhagyod érte az én nevemet? Ha eldobod egykor az özvegyi fátyolt, Fejfámra sötét lobogóul akaszd, Én feljövök érte a síri világból Az éj közepén, s oda leviszem azt, Letörleni véle könyűimet érted, Ki könnyeden elfeledéd hivedet, S e szív sebeit bekötözni, ki téged Még akkor is, ott is, örökre szeret!

Petőfi Sándor

HÁZASSÁGI ÉVFORDULÓRA

Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem...

Alekszandr Szergejevics Puskin

Házastársak imája

Uram, segíts nekünk,

mindig emlékezzünk arra a napra,

amikor megismerkedtünk,

és megszerettük egymást!

Segíts mindig meglátni

a jót a társamban

és segíts, hogy közösen tudjuk

megoldani gondjainkat.

Segíts kimondani

egymás iránti érzéseinket,

és tudjunk bocsánatot

kérni egymástól.

Uram kezedbe adjuk házasságunkat!

Ámen.

ŐSZIRÓZSÁK

"Aki a virágot szereti
Rossz ember nem lehet."

Virágok-szerintem azért ajándékozta nekünk a természet, hogy gyönyört keltsen lelkünkben, ha csak egy pillanatra is, de mosolyt csaljon az arcunkra. Régen a lányok hajukba fonták, a legények a kalapjukra tűzték. Annyira része az életünknek, hogy jelképként használjuk. A piros-rózsa az örök szerelem jelképe, a menyasszonyi csokorba kötött kálla a tisztaságot jelenti, a krizantémet az elmúlással azonosítjuk, és sorolhatnám, hisz mindenkinek van egy kedvence, amit számára fontos jelentőséggel ruházott fel.

Ebben az időszakban kezdenek nyílni az őszirózsák. Ezek a gyönyörű virágok mindig kettős érzelmeket keltenek bennem: színes tarkaságukkal gyönyörködtetik a szemet, ugyanakkor elszomorítanak, mert az elmúló nyár és a közelgő ősz hírnökei. Amikor az első nyíló virágot meglátom, rá szeretnék szólni, a nóta sorait idézve: "várjatok meg őszirózsák,

            ne mondjatok búcsút a szép nyárnak.", de mindhiába.

Virágokról jut eszembe-valaki azt mondta, hogy egy  kapcsolatban az egyik kertész, a másik virág.

De mi van akkor, ha néha a kertész is virág szeretne lenni?

Rohanó világunkban talán mindnyájan kertészek vagyunk, és észre sem vesszük, hogy a virágunk rég elhervadt.

VAKÁCIÓ

Nem tarthat mások akaratja,
Én elmegyek, ha kedvem tartja.

József Attila

Hova menjünk,
milyen tájra?
Hegyre talán
vagy pusztára?

Folyópartra
vagy erdőbe?
Faluszéli
zöld mezőre?

Lepkét fogjunk
vagy horgásszunk?
Vagy mégiscsak
hegyet másszunk?

Akár erdő,
akár folyó:
gyönyörű a
vakáció!

    Zelk Zoltán

MÉDIAFERTŐZÉS ?

"Az élet szálán ott a sorscsomó
És meg nem oldja hit, tudás, erő,
Bár eszmék rendje tűnt miatta le
S a semmiségből újra visszajő."
         Reményik Sándor

Mindennapi részese az életünknek a televízió, olyannyira, hogy sokszor csak azért kapcsoljuk be, hogy elnyomja a csendet körülöttünk, ha már túl mély és nyomasztó. Ha mégis elébe ülnénk, a sok műsor közül nem lenne nagy a választék. Minél hosszabb a csatornalista, annál inkább abból áll a tévézés, hogy ugrunk egyik programról a másikra, hátha mégis találunk valami újat, valami érdekeset, de kevés rá az esély. Ha tudományos műsort szeretnénk, biztos már ismétlés vagy egy modernebb feldolgozása ugyanannak a témának. Ha filmcsatornára tévedünk, 99 %-os az esély, hogy lövöldözésekkel, robbantásokkal, rendőri nyomozással vagy törvényszéki perekkel találkozunk. A hírcsatornák félóránként ismétlik ugyanazokat a híreket, ami többnyire autóbaleset, rablás, erőszak, gyilkosság, nyomor, szegénység. Annyira hétköznapian mutatják be , hogy a reakciónk rá már nem is a borzalom, hanem egy egyszerű "már megint?" lett, ami tulajdonképpen nem is az eseményre vonatkozik, hanem a műsor tartalmára. Mennyire másként szól ugyanaz a hír, ha mellettünk történik, egy ismerőssel, akivel még aznap elbeszélgettünk, a hétköznapi gondokat megmosolyogtuk, s aki egy szörnyű szenvedélygyilkosság áldozata lett. Ilyenkor jön a rádöbbenés, hogy bizony egy kegyetlen világban élünk. Egyik megválaszolatlan kérdés követi a másikat, s nem marad más csak egy rövid történet két emberről, ahol a rózsacsokrot és bonbonos dobozt felváltotta az ököl és konyhakés, egy emlék az együtt átvirrasztott ügyeletekről, s a keserű szájíz a médiafertőzéstől.

PÉTER ÉS PÁL

ARANY JÁNOS: A FÜLEMÜLE

Hajdanában, amikor még
Így beszélt a magyar ember:
Ha per, úgymond, hadd legyen per!
(Ami nem volt éppen oly rég)-
Valahol a Tiszaháton
Élt egy gazda: Pál barátom,
S Péter, annak tőszomszédja:
Rólok szól e rövid példa.

Péter és Pál(tudjuk) nyárban
Összeférnek a naptárban,
Könnyű nekik ott szerényen
Megárulni egy gyékényen:
Hanem a mi Péter-Pálunk
Háza körül mást találunk:
Zenebonát, örök patvart,
Majd felfordítják az udvart:
Rossz szomszédság: török átok,
S ők nem igen jó barátok.

Ha a Pál kéménye füstöl,
Péter attól mindjár' tüszköl:
Ellenben a Péter tyúkja
Ha kapargál,
A szegény Pál
Háza falát majd kirúgja:
Ebből aztán lesz hadd-el-hadd,
Mely a kert alá is elhat!
Ez sem enged, az se hagyja,
S a két ház kicsinye, nagyja
Összehorgolnak keményen,
Mint kutyájok a sövényen
Innen és túl összeugat
S eszi mérgében a lyukat.

De, hogy a dologra térjek,
Ember-emlékezet óta
Állott egy magas diófa,
Díszeül a Pál kertjének.
A szomszédba nyúlt egy ága,
Melyet Péter, minthogy róla
A dió is odahulla,
Bölcsen eltűrt, le nem vága.
Történt pedig egy vasárnap,
Hogy a fent írt fülemile
Ép' a közös gallyra üle,
Azt szemelvén ki oltárnak,
Honnan istent jókor reggel
Magasztalja szép énekkel:
Megköszönve a napot,
Melyre, ím felvirradott.
A sugárt és harmatot,
A szellőt és illatot:
A fát, melynek lombja zöld,
A fészket, hol párja költ,
Az örömet, mely teli
Szívecskéjét elteli:
Szóval, ami benne él
S mit körében lát, szemlél,
Azt a pompát, fényt és színt,
Mely dicsőség
- Semmi kétség -
Őérte
Jött létre
Csupán őérette, mind!
Elannyira, hogy Pál gazda,
Ki gyönyörrel ott hallgatta,
Így kiáltott örömében:
"Istenem-uram,
Be szépen
Fütyöl ez az én madaram!"

"Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a..."
Hangzik által a sövényen
Egy goromba szó keményen.
"Hát kié - pattogja Pál -,
Mikor az én fámra száll?"
" De az én portámon zengett:
Hogy illetné a fütty kendet!"
Pál nem hagyja: őtet uccse!
Péter ordít: ő meg úgyse!
Többrül többre, szórul szóra,
Majd szitokra, majd karóra,
Majd mogorván
Átugorván
Ölre mennek, hajba kapnak:
Örömére a szent napnak
Egymást ugyan vérbe- fagyba,-
Hanem a just mégsem hagyva.

Pál azonban bosszút forral,
És ahogy van, véres orral
Megy panaszra, bírót búsít,
S melyet a vérszenny tanúsít,
A bántalmat előadja.
Jogát, úgymond, ő nem hagyja,
Inkább fölmegy a királyig
Térden csúszva: de a füttyöt,
Mely az ős diófárul jött,
Nem engedi, nem! halálig.
Nyomatékul egy tallért dob
Az igazság mérlegébe.
Mit a bíró csúsztat a jobb
Oldalon levő zsebébe.

Pétert se hagyá pihenni
A nagy ártatlan igazság:
Nem rest a bíróhoz menni,
Hogy panaszát meghallgassák.
Így s úgy történt,- elbeszéli,
Övé a fütty, ő azt véli:
Nincs vármegye,
Ki elvegye,
Nincsen törvény, nem lehet per,
Hisz azt látja isten, ember!-
De, hogy a beszédet össze
Annál jobb rendben illessze,
Az ütlegből sokat elvesz
És a joghoz egy tallért tesz,
Mely is a bírói zsebben
Bal felől, a szív iránt
Meghúzódik a legszebben.

Felderüle a kívánt
Nap,mely a vitát eldöntse,
Hogy a fülemile-pörben
Kinek szolgál a szerencse.
Ámde a bírót most cserben
Hagyja minden tudománya
És ámbátor
Két prókátor
Minden könyvét összehányja,
S minden írást széjjeltúr is:
Ilyen ügyről
Madárfüttyről,
Mit sem tud a corpus juris:
Mígnem a bíró, haraggal
Ráütvén a két zsebére
S rámutatván a két félre,
Törvényt monda e szavakkal
A szegény fülemilére:
Hallja kendtek!
Se ide nem, se oda nem
Fütyöl a madárka, hanem
(Jobb felöl üt) nekem fütyöl,
(Bal felöl üt) s nekem fütyöl:
Elmehetnek.

Milyen szép dolog, hogy már ma
Nem történik ilyes lárma.
Össze a szomszéd sem zördül,
A rokonság
Csupa jóság,
Magyar ember fél a pörtül.
Nincsen osztály, nincs egyesség,
Hogy szép szóval meg ne essék.
A testvérek
Összeférnek,
Felebarát
Mind jó barát:
Semmiségért megpörölni,
Vagy megenni, vagy megölni
Egymást korántsem akarja.
De hol is akadna ügyvéd,
Ki a fülemile füttyét
Mai napság felvállalja?

GYÓGYITÓ NEVETÉS

"A nevetés az egyik legjobb gyógyszer!"

Hüppokrátész, a hellén ókor orvosa ugyancsak fején találta szöget, amikor humorosnak, azaz nedvdúsnak nevezte el a jókedélyű embertípust, noha megállapításai akkor inkább spekuláción, semmint méréseken alapultak. Azóta egyértelműen kiderült és kutató-laboratóriumi eredményekkel is bizonyított, tudományos tény lett, hogy a nevetés valóban olyan különös belső nedvek, "örömhormonok" termelődését indítja meg az emberi testen belül, mint a boldogság-érzetet keltő endorfinok, vagy a külső környezet behatásainak káros következményeit semlegesítő sztresszellenes hormonok.

Legjobb szemébe nevetni a bajnak! - szokták mondani. A magyar nyelv is ősidők óta magában hordozza tehát a bölcs felismerést a hahota hasznos voltáról. S valóban, egyedül az ember rendelkezik a tudatos nevetés képességével. "Homo Sapiens"(Gondolkodó Ember) helyett akár a "Homo Ridens", azaz a"Nevető Ember" elnevezés is illene ránk. Akár ez a név is lehetne az, ami egyértelműen megkülönböztet minket az élővilág többi fajától, hiszen a nevetés földünk valamennyi kultúrkörében kivétel nélkül föllelhető, általános emberi képesség és univerzális érték. Ráadásul nem kell külön megtanulni, csecsemőkortól kezdve magától megy, mint egyfajta élettani működés, mint afféle fiziológiai fél-automatizmus. A nevetés szabad, ingyenes, nem kerül pénzbe. A nevetésnek nincsen sem vallása, se nemzetisége, se politikai pártállása.

 Olyasmi ez mint a feltétel nélküli szeretet. Nem csak akkor fogok majd nevetni, ha elégedett vagyok, ha okom lesz rá, hanem épp attól leszek boldog, hogy mindenképp tudok nevetni.

 A nevetés az egyik legjobb gyógyszer.

Jobb közérzet, jobb kedélyállapotot, jobb családi, munkahelyi kapcsolatok. Stresszoldás, testmozgás, külsö-belső torna. Sok nevetés hatására erősödik az immunrendszer védekezőképessége. Nehezebben betegszük meg és könnyebben gyógyulunk, akár végzetesnek tartott betegségekből is. A hahota az egész emberre hat, fizikailag is, de mentális és spirituális mivoltunkra is, testre, tudatra és szellemre egyaránt. A nevetést egyáltalán nem érdemes tehát többé tréfára venni!

(agykontroll.hu)

MOSOLY

"Felkelsz és az arcodra egy mosolyt festesz,
Ez is kell a mindennapos jelmezedhez."

Semmibe se kerül,de sokat teremt.
Gazdaggá teszi azokat, akik kapják és nem juttatja koldusbotra azokat, akik adják.
Egy pillanatig él csak, de emléke néha örökre megmarad.
Senki sem olyan olyan gazdag, hogy meglehetne nélküle és senki sem olyan szegény, hogy ne lenne gazdagabb tőle.
Táplálja a jóakaratot az üzleti életben, boldogságot terem azt otthonban és mindenütt a barátság biztos jele.
Pihenés az elfáradt embereknek, napfény a csüggedőknek, világosság a szomorkodóknak és a természet legnagyszerűbb ellenszere a bajokkal szemben.
Nem jelent földi javakat senki számára:
Nem lehet megvenni, elkérni, kölcsönadni vagy ellopni-csak önként lehet odaadni.
Ha valaki már túl fáradt ahhoz, hogy mosolyogni tudjon, akkor legalább te nézz rá derülten.
Senkinek nincs annyira szüksége a mosolyra, mint annak, aki maga már nem tud mosolyogni!
Ha meg akarod kedveltetni magadat az emberekkel, akkor MOSOLYOGJ!!

GYERMEKNAP

"Kincs a gyermek
családnak, nemzetnek,
értékes egyede az emberiségnek."

A gyermek mosolya Gyermek mosolyában ott az egész világ, tündöklő, zöld mezők és rengeteg virág. Napfény melegsége, szellő suhanása, tiszta éjszakában csillag ragyogása. Nincsenek még árnyak, súlyos, nehéz dolgok, ártatlan kacaját nem felhőzik gondok. Hogyha rád mosolyog, felvidul a lelked, meghaltnak hitt álmok újra élnek benned.
	Vörös Judit

BALLAGÁS

"Gaudeamus igitur
Juvenes dum sumus
Post jucundum juventutem
Post molestam senectutem
Nos habebit humus."

A ballagás mindenki életében az egyik legfontosabb esemény, egy mérföldkő ahol valami véget ér és valami egészen más kezdődik el mind a szülők, mind a gyermekek számára. 

Mindannyian megéltük, először mint gyerek, tíz-húsz év múlva, osztálytalálkozásokon újraéltük, majd gyerekeink  mellett ismét felidéztük. Mindig másként, de lényegében ugyanazt.

Ismét ballagások ideje. Sok sikert a ballagóknak, örömet a szülőknek.

"Bár zord a harc,
megéri a világ
Ha az ember
az marad, ami volt;
Nemes, küzdõ, szabadlelkû diák."
(Ady)

IDŐ

Homokóra - küzdelem az idő múlása ellen

Az idő ...
túl lassú azoknak, akik várnak,
túl gyors azoknak, akik félnek,
túl hosszú azoknak, akik gyászolnak,
túl rövid azoknak, akik örvendnek.
Ám azoknak, akik szeretnek,
az idő nem számít

/Henry Van Dyke/

LÁTOMÁS

...Kék, piros, sárga, összekent
képeket láttam álmaimban
és úgy éreztem, ez a rend -
egy szálló porszem el nem hibbant.
Most homályként száll tagjaimban
álmom s a vas világ a rend.
Nappal hold kél bennem s ha kinn van
az éj - egy nap süt idebent...


József Attila:Eszmélet

HÚSVÉT MÁSODNAPJA

 Eljött a szép húsvét reggele,

 Feltámadásunk édes ünnepe.
 Ünneplő ruhákba öltöztek a fák,
 Pattognak a rügyek, s virít a virág.

A harang zúgása hirdet ünnepet,
Egy kismadár dalol a zöld rétek felett.
Tündérország rózsái közt gyöngyharmatot szedtem,
Akit azzal meglocsolok, megáldja az Isten.
Az illatos rózsavíztől megnőnek a lányok,
Zsebeimbe beleférnek a piros tojások.

VIRÁGVASÁRNAP

"Ne légy vasárnapi hívő csak,
aki a sokasággal tapsol,
de nem tud helytállni hétköznap,
s vesztesen kerül ki sok harcból..."

Jókai Anna

Ima - virágvasárnap alkonyán

Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál.
a Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A "feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
engedd elfelednem.

TAVASZI NAGYTAKARITÁS

"A tavaszi  nagytakarítás  nemcsak arról szól, hogy kiválogatjuk a dolgokat, majd megszabadulunk tőlük, hanem arról is, hogy ráébredj, ki is vagy és mások milyennek látnak."

   

 Itt a várva-várt tavasz!

A meleg  napsugarak kicsalogatnak a házból, kedvünk támad hosszabb sétákra, lessük a mindennapi változást körülöttünk: napról-napra zöldebb a fű, rügyezik a parkban a fűzfa, kivirágzott a szilvafa, a tőzikék és ibolyák helyét már a nárcisz és tulipán tarkítja. Nem tudunk betelni a természet szépséges ébredésével. Érezzük, ahogy minket is hatalmába kerít a megújulás, és késztetést érzünk a megtisztulásra. A húsvét előtti időszak a legmegfelelőbb a nagytakarításra, ami egybefoglalja a lakás rendbetételét, a test méregtelenítését és a lélek megtisztulását. Ezt mindenki a maga módján végzi. A lakás tisztítása talán a legegyszerűbb: ablakpucolás-hadd ragyogjon a nap sugara vidáman a szobában is, porolás, lomtalanítás-frissebben, szabadabban érezzük magunkat tőle, a szobanövények zuhanyozása-ilyen formában pótoljuk az áhított tavaszi záport.

A test méregtelenítése lehet ösztönös, hisz érezzük, hogy szükségünk van könnyebb ételekre, a téli zsíros menük után: friss zöldség, gyümölcs, tea. Ugyanez a nagyböjt lényege is: a test megtisztulása. Miközben a test tisztul, érezzük, hogy tisztulnak a gondolataink. Segít a meditáció, ami lehet egy séta közben a természet ölén, vagy templomban, egy mise vagy istentisztelet meghallgatásakor. Nem a módszer a lényeges, hanem az eredmény. Mindenki személyre szabott receptet használjon, a fontos a jó közérzet, pozitív gondolkodás. Hadd csillogjon a szemünkben a remény, virágozzon lelkünkben a tavasz!

ÁPRILIS

"Odakint már tavaszi ruhába öltözködnek a cseresznyefák, mikor a láp még csak a pilláit nyitogatja..."
Móra Ferenc

Csanádi Imre
Kelekótya április

Hónapok
bolondja!
Lobog a felhők
vad rongya.
Hol süt, hol esik,
hol kalap kerekezik.
Bimbóra
ring a lepke:
hóba hanyatlik,
fergetegbe.
Méhecskének dermed szárnya:
fölenged a napsugárra.
Április,
április:
arany fény is,
zápor is.
Forrón
ölelget,
dérrel
diderget.
Tavasz mégis,
kikelet:
birkózza le a Telet
Tavasz ő,
Nyarat hoz -
csak egy kicsit kolontos.

HANGULAT

"Nézni merően nem ugyanaz, mint látni."
                                        Oscar Wilde

Egy átlagos hétköznap:

...Szürke aszfalt, szemét a gyepen, amit az elolvadt hó hagyott maga után, egymást megakasztó, rohanó gyalogosok, türelmetlen sorban állók, idegesen órájára pillantó várakozó, tolongó-zajongó fiatalok, közlekedési dugó, hangos tülkölés, idegtépő hangzavar...mindenki rohan, mintha krónikus késésben szenvedne.

...Kora reggeli rigóének, kerítés tövében meghúzódó szerény, kis hóvirág, gyereknevetéstől hangos játszótér, unokáikra mosolygó nagymamák, színes krokusz-ágyás, padon pihenő idős bácsi, ki szinte szívja magába a tavaszi nap melegét, sárguló aranyeső, tarka kendő, mit meglebegtetett a langyos szél, kézenfogva sétáló fiatal pár, egy nyitott ablakon kiszűrődő kellemes melódia...

Kisebb település vagy nagyváros részei legyünk, ezek a pillanatképek vesznek körül. Tőlünk függ, hogy mi az, amit csak tudomásul veszünk, és mit engedünk lelkünk közelébe, mi lesz ami befolyásolja mindennapjaink hangulatát.

15-DIK MÁRCIUS, 1848

Magyar történet múzsája,
Vésőd soká nyúgodott.
Vedd föl azt s örök tábládra
Vésd föl ezt a nagy napot!


Nagyapáink és apáink,
Míg egy század elhaladt,
Nem tevének annyit, mint mink
Huszonnégy óra alatt.

Csattogjatok, csattogjatok,
Gondolatink szárnyai,
Nem vagytok már többé rabok,
Szét szabad már szállani.

Szálljatok szét a hazában,
Melyet eddig láncotok
Égető karikájában
Kínosan sirattatok.

Szabad sajtó!... már ezentul
Nem féltelek, nemzetem,
Szívedben a vér megindul,
S éled a félholt tetem.

Ott áll majd a krónikákban
Neved, pesti ifjuság,
A hon a halálórában
Benned lelte orvosát.

Míg az országgyülés ott fenn,
Mint szokása régóta,
Csak beszélt nagy sikeretlen:
Itt megkondult az óra!

Tettre, ifjak, tettre végre,
Verjük le a lakatot,
Mit sajtónkra, e szentségre,
Istentelen kéz rakott.

És ha jő a zsoldos ellen,
Majd bevárjuk, mit teszen;
Inkább szurony a szivekben,
Mint bilincs a kezeken!

Föl a szabadság nevében,
Pestnek elszánt ifjai!...-
S lelkesülés szent dühében
Rohantunk hódítani.

És ki állott volna ellen?
Ezren és ezren valánk,
S minden arcon, minden szemben
Rettenetes volt a láng.

Egy kiáltás, egy mennydörgés
Volt az ezerek hangja,
Odatört a sajtóhoz és
Zárját lepattantotta.

Nem elég... most föl Budára,
Ott egy író fogva van,
Mert nemzetének javára
Célozott munkáiban.

S fölmenénk az ős Budába,
Fölrepültünk, mint sasok,
Terhünktől a vén hegy lába
Majdnem összeroskadott.

A rab írót oly örömmel
S diadallal hoztuk el,
Aminőt ez az öreg hely
Mátyás alatt ünnepelt! -

Magyar történet múzsája,
Vésd ezeket kövedre,
Az utóvilág tudtára
Ottan álljon örökre.

S te, szivem, ha hozzád férne,
Hogy kevély légy, lehetnél!
E hős ifjuság vezére
Voltam e nagy tetteknél.

Egy ilyen nap vezérsége,
S díjazva van az élet...
Napoleon dicsősége,
Teveled sem cserélek!

Pest, 1848. március 16.

HA MEGÉRINT A TAVASZ

Mint nyáridőben oly kéken fénylő távoli csúcsokat az őszi felhő, úgy takarja emlékét a múló idő; ám szép tavaszon, ha simogat lágy szellő, szívem szakadt vágy-húrjait rezgetőn muzsikál még a hárs-illatú levegő.
	Szoby Zsolt (1972.)

ÁLOM

"Itt magas a hegy,
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék."
  Ismerős Arcok

 Forrón sütött a júliusi nap, délibábot csalt az olvadó aszfaltra.A nagy hőség miatt gyenge volt a forgalom, de ilyenkor szeretett autózni, mert nyugodtan csodálhatta a körülötte száguldó tájat, és élvezhette a vezetést. Szerette hallgatni a motor csendes zümmögését, vagy hirtelen felbugását. Mindig ilyen technikai beállítottságú volt. Gyerekkorában sokszor hallotta, rokonoktól, ismerősöktől, hogy fiúnak kellett volna születnie, hisz mindig a fiukkal szaladgált, labdázott, jobban állt a kezében a kalapács, mint a tű. Nem szerette a kényes, mindenért "prünnyögő" leánykákat. Talán az a kilenc hónap, amíg rávártak, apja nevét neki szánták, befolyásolta ennyire a jellemét. Arra gondolt, ha tényleg fiú lett volna, biztos az autóvezetést választja, kamionnal vagy versenyautóval száguldott volna mérföldeken.

  Szórakozottan nyúlt a rádió gombjához, és zenét keresett.

"Nem tudom, mért kell egy forró fejű lány neked?

 Én hideg fejjel sosem fáztam."

énekelte együtt a rádióval, és mosolygott, hogy mennyire talál a gondolataihoz ez a dal.

  Egy kanyar után hirtelen egy meredek lejtő következett. Váratlanul beugrott emlékezetébe egy rendszeresen visszatérő álma. Ugyanilyen lejtő, szélsebesen rohan lefele, de nem éri el lábaival a fékpedált, nem tudja meddig tud az úton maradni, borzasztó félelmet érez, majd ziláltan felébred. Most, mintha megbabonázva, hajt neki a lejtőnek, mintha az álom végére lenne kíváncsi. Érzi a pedált a lába alatt, rohan egyre sebesebben, zuhan lefele, látja a szembe közeledő autót, most, mindjárt itt a vége...megfejtődik az álom...még egy pillanat...s ekkor, valahonnan a mélyből, megszólal telefonja. Reflexszerűen nyomja meg a fékpedált, és lehúz az úttestről. Néhány pillanatra szüksége van, míg felocsúdik, előkotorja telefonját, és védőangyalának megköszöni a hívást.

AZ ÉLET BOSSZÚJA

Aki az élettel kikötött,
Akkor hal meg, erője veszvén,
Mikor az Élet lakodalom:
Csillag - esős, nyárvégi estén.

Jaj, hogyha én is akkor megyek,
Mikor pászmásan hull a csillag,
Mikor még menni sem akarok,
Jaj, hogyha éppen akkor hívnak.

Karmos lelkemnek mit felelek,
Ha karmolva és fúlva kérdi:
" Miért megyünk el ilyen korán? "
S ha megmondom, tán meg se érti.

"Békétlenek voltunk: meghalunk
Muszájból, fáradtan, sötéten
S úgy bukunk bele a semmibe,
Mint lázadó tüzek az Égen."

Jaj, hogyha az Élet győzni fog
S hűtlenségemért meglakoltat.
Sohse látott még ez a világ
Nyugtalanabb, szomorú holtat.

Rettenetes szép éjszaka lesz.
Csodásabb, búsabb, mint a többi:
A győztes Élet ez éjszakán
Minden ős pompáját kiönti.
       
      Ady Endre

TÜKÖR

"A szép arc, mint tavasz virága,
Alig virul, hervadni kezd,
Csak egy szépség van, mely sírig tart,
Mit érzésünk másokra fest."
              Gyulai Pál

  Óracsergésre ébredt. Automatikusan nyúlt a kikapcsoló gombhoz, lenyomta, s már fordult is le az ágyból. Még félig csukott szemmel érkezett a tükör elé, s álmosan belepillantott. Hirtelen kiugrott az álom a szeméből. Ki az aki visszanéz rá? Tegnap még másvalaki volt. Lehetséges, hogy egy átvirrasztott éjszaka ennyire megváltoztat valakit, vagy csak az események rántották le a fátylat a szeméről?

Valahonnan, messziről, mintha a szomszédnéni hangját hallotta volna: -csillagszemű kislány. Kereste azt a szempárost, a csillagot benne, de csak két sötét pontot látott. Közelebb hajolt a tükörhöz,  és vizsgálgatni kezdte az előtte lévő képet. Szeme körül megszaporodtak a szarkalábak, homloka összeráncolódott, arcán elmélyült a sánc. Arra gondolt, hogy ha a szem a lélek tükre, akkor az arc mi lehet? Talán az érzelmeké. Igen, lelke egy mindent elnyelő fekete lyuk, egész lénye meg egy sikító fájdalom. Szeme megtelt könnyel, de hirtelen összeszedte magát - menni kell tovább, senkit sem érdekel az ő gondja. Elővette sminkesdobozát - ez majd segít - arclemosó, kólagénes szemránckrém, Q-10 arckrém, szemceruza, ajakkontúr, egy kis arcpirosító, “vörös rúzs fekete napokra”, a reklámok szerint ezek csodát tesznek. Gyorsan öltözött, megigazította frizuráját s már indult is. Az ajtóból még egyszer visszanézett, most már  a tegnapi énjét látta, de a csillag a szeméből talán örökre kialudt.

A TÉLI ESTÉK

Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Ugy áll a hidegben s didereg... az inség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!
El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.
A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál
Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,
Szájokban a pipa, előttök palack áll
Megtelve a pince legrégibb borával;
A palack fenekét nem lelik, akárhogy
Iparkodnak... ujra megtelik, ha már fogy.
...
Petőfi Sándor

EGYEDÜL

"Emléke ragyogó, lobogó fáklya...
Villanó parázs volt, hatalmas máglya?
Feledés búja lesz holnapod ára,
hamuvá porlad el tegnapod vágya."

Pálnagy László

   Izgatottan érkezett haza. Érezte, hogy a holnap nem csak egy új nap, egy új év, hanem egy új fejezet kezdete is  lesz az életének. Megtalálta azt, aki teljessé teszi a létét, elűzi a hiányérzetet szívéből. Együtt fogják búcsúztatni az óévet, s együtt kezdnek neki az újnak, közös célokkal, álmokkal. Órájára pillantott, s nyugodtan vette tudomásul, hogy bőven van ideje elkészülni a szilveszteri bulira, ahova most már nem kell egyedül mennie. Elhatározta, hogy ő lesz az est fénypontja, hadd lássa mindenki a boldogságát. A tükör elé állt, megvizsgálta frizuráját. Fodrászára bízta a döntést, csak annyit mondott, hogy az új kapcsolatához egy új fazont szeretne - s megelégedve nyugtázta az eredményt. Most következett a legnehezebb döntés, amikor egy nő beáll a telezsúfolt gardrób elé, s az az érzése, hogy nincs mit felvennie. Sokáig elidőzött, válogatott, próbálgatott, az alkalomhoz legmegfelelőbbet kereste. Végül egy sötétvörös , testhez-simuló, középhosszú ruha mellett döntött, ez kihangsúlyozza csinos vonalait. Az ékszerek között keresgélt, nem akart semmi kirívót, ami elterelhetné a figyelmet magáról: apró gyöngyfülbevaló s egy ugyanolyan kis medál, egy finom vékony nyakláncon megfelelő lesz .Mikor elkészült a sminkeléssel is,újra beállt a tükör elé, és elégedett volt azzal amit látott, elégedett volt külalakjával és belső énjével is. Büszke volt mindenre, amit mostanáig elért. Nem volt könnyű az út amit megtett, de önerőből, sok munkával, folytonos tanulással építette karrierét, levált a szülői függőségről, saját lakást vett, s most úgy erezte az utolsó célpont is, amit kitűzött magának, testközelbe került. Tudta, hogy sokan azt gondoljak róla, már az utolsó száz méteren van, hisz ketyeg az ő biológiai órája is, de csak most érezte magát felkészültnek, hogy ezt a fontos lépést megtegye. És íme, az idő elhozta a megfelelő társat is, hisz csakugyan igaz az a mondás, hogy ami a tied, az félre van téve. S ami (aki) az övé, perceken belül meg kell érkezzen, hogy majd együtt menjenek az óévbúcsúztatóra. Órájára pillantott, és várta, hogy megszólaljon már a csengő. Kávét töltött, kortyolgatni próbálta, hátha hamarabb telik az idő, felállt, kipillantott az ablakon, hátha meglátja jönni. Izgatottsága lassan nyugtalanságba ment át- talán történt valami vele? Gyorsan előkapta telefonját s rácsörgött, de a vonal túlsó végén nem válaszolt senki. Egy kicsit megnyugodott, biztosan elindult otthonról, ha nem veszi fel a telefont. És várt. Egyre nehezebben  teltek a percek.  Arra gondolt, hogy milyen jó lenne most, ha cigarettázna, mert ha rágyújthatna, talán levezethetné, kifújhatná a felgyülemlett feszültséget. Újra a telefon után nyúlt, ezúttal a mobilján hívta, de a hangposta válaszolt. Nem akart semmi rosszra gondolni, jönni fog, logikus magyarázata is lesz a késésének, s minden úgy lesz ahogy megálmodta magának. Hisz eddig minden amit eltervezett sikerült neki, most sem lehet másképp. Mégis mintha egyre kevésbé meggyőzőek lettek volna érvei, kifogásai. Egyre nyomasztóbb volt minden eltelt perc, egyre élesebb a belső hang, mely azt súgta, hogy nem jön el, egyre fájdalmasabb a felismerés, hogy átverték. Összetörten, a csalódás nyomasztó súlyával a vállain, rogyott le a székbe, próbált a miértekre választ keresni, de tudta, hogy a válaszok nem nála vannak. Szomorúan bontott ki egy palack bort, töltött és könnyes szemmel, ismét egyedül búcsúztatta az óévet, és siratta meg a jövőt, amit még meg sem élt.

KELLEMES MEGLEPETÉS !

 Ma jól végződik a napom, hisz kellemes meglepetésben volt részem, amikor kinyitottam a naplómat, és meghívó üzenetet kaptam, nem is egyet hanem kettőt,

 

Rozettától és

Anikótól,

hogy díjat kaptam tőlük. Tehát dupla volt az öröm, annál is inkább, mert, mint kezdő blogos nem is mertem remélni , hogy ilyen megtiszteltetés ér. Nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek.

A díjra vonatkozó szabályok:

1. Köszönd meg akitől kaptad.

2. Tedd ki a logót a blogra.

3. Linkeld be, akitől kaptad.

4. Add tovább további hét blogosnak.

5. Linkeld be őket.

6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.

7. Árulj el magadról hét dolgot.

A második díjra vonatkozó szabályok:

1.- Írj egy bejegyzést, amelyben kiteszed a Liebster Blogképet,és másold be ezt az útmutatót!
2.- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét,
3.- Ezután gondolkodj el, melyik 3-5 blog, amelynek továbbítani szeretnéd, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd egy hozzászólásban a jelölésről,
4.- Tehetséges, kezdő blogolókat részesítsd előnybe, ne olyanokat,akiknek több mint 100 követőjük van.

Összevonva próbálom teljesíteni a feladatokat, szeretettel küldöm tovább mindkét díjat a következőknek:

Krisztuka

Erzsébet

Lynn Dylin

Lőrincz Csaba

Erika

Lili

Kata

Fogadjátok szeretettel!

TÁVOLSÁG

"Hűlt helyén holmi
meleg mocorgás múltán
mélyebb a hideg."

   Fodor Ákos

  Melegen sütött a nyári nap. Végigfeküdt a napozóágyon, és gyönyörködve nézte a kék eget, mely tele volt kisebb-nagyobb bárányfelhőkkel. Játszadozni támadt kedve, formákat keresett a felhőkben. Egyik olyan volt mint egy nagyszakállú, haragos télapó, másik mint egy tavon úszó hattyú, amott egy galambot űző, lecsapni kész sas, ez itt mint egy sínpár, amin talán az a vonat jár, ami a mennybe visz. A sínek végén azonban egy repülő volt, az hagyta maga után a felhőcsíkot. A csillogó repülő másfele terelte gondolatait. Reptér és elválás jutott eszébe, majd egy egész eseménysorozat, mely ezt megelőzte. Gyerekkora jutott eszébe. Ketten voltak testvérek. Két külön karakter, amelyet talán a születésük sorrendje is befolyásolt: nővére , aki komolyan vette a nagy-testvér szerepét, mindig komoly, szófogadó és alapos volt, ő pedig a kicsinek kijáró "mindent szabad" helyzetet kihasználva, szinte kereste az alkalmakat, hogy ezzel visszaéljen. Zajongott, ha tanulni kellett, eltekergett otthonról ebédidején, regényt olvasott, tanulás ürügye alatt, ha a házimunkában segédkezni kellett volna. Innen aztán adódtak a mindennapi civakodások. Édesanyjuk próbálta enyhíteni a konfliktust finomabb- erélyesebb hangnemben, de legtöbbször eredménytelenül. Egyik alkalommal aztán kimondta a "végítéletet", amit csak most, felnőtt fejjel mért fel, mert akkor elképzelhetetlennek tűnt. Azt mondta nekik: Majd meglátjátok, hogy milyen messzire fog sodorni az élet, olyan távol kerültök egymástól, hogy visszasírjátok ezt az időt, amit elpazaroltatok apró veszekedésekkel. És íme, beteljesült a jóslat, pár ezer kilométer és egy óceán került közéjük, maradt a két-három évenkénti párnapos együttlét, és az elkerülhetetlen elválás.

BOROSTYÁN

" Mint hó a földről, olvadunk.
Föld vagyunk csak, mit otthagyunk."
              Véghelyi Balázs

   Fáradtan rogyott le a beteg ágya melletti székbe. Tudta, hogy a nyugtatók és fájdalomcsillapítók hatása alatt, néhány órát aludni fog, így ő is lazíthat egy kicsit. A lazítás nem szó szoros értelmében, hanem ilyenkor nyugodtan kisírhatja magát.

  Pár éve már annak, amikor megtudták, hogy férje beteg. Azóta minden más értelmet kapott. A mindennapi gondok, haszontalan civódások, személyes ambíciók helyét a harc vette át. Harc a holnapért, az életért.

Mindenki tudja, hogy meg kell halnia, de milyen más mikor tudatosul benne, hogy meg fog halni. Amikor feje fölött ott log Damoklész kardja. Mennyi erő, elszántság és remény kell a továbblépéshez.

  A szakirodalmat és az internetes fórumokat százszor végigolvasta, minden elérhető alo-, homeo- és fitoterapiás kezelést végigcsináltak, egyik csatát a másik után nyerték meg.

  Ő  volt a borostyán, mely kúszó ágaival összefogta a családot, örökzöld leveleivel frissen tartotta kapcsolatukat. De tudta, hogy férje volt a fa, melynek gyökereibe kapaszkodott, törzsébe támaszkodott, ágaiból életerőt merített. Most azonban érezte, hogy ez az erő fogytán van. Már az utolsó csatát vívják, és azt is tudta, hogy elveszítették a harcot. Mi lesz vele?...

  Ekkor mocorgást hallott az ágy felől. Gyorsan letörölte könnyeit, megigazította haját, és mosolyogva hajolt kedvese fölé.