2010. december 29., szerda

ÚJESZTENDEI SZÉP KÍVÁNSÁG



...kívánunk, és óhajtunk
Újnál újabb esztendőt,
Szerencsével rakodottat,
Nem is egyet, sem kettőt,
Hanem igen, igen sokat,
Annyit, mint a kis világ,
Mennyi csillag van az égen,
Régi fákon mennyi ág.
De talán az sok is volna;
Semmiből sem jó a sok;
Éljetek míg kedvetek tart,
Éljen úri házatok...

Vörösmarty Mihály



B.Ú.É.K.

2010. december 28., kedd

"NAGY"KARÁCSONY

"Örökre szép,
Mi szép volt egykoron!"
               Illyes Gyula

                                                                                                                                                                
 Karácsonyi zene szólt, mindennel elkészült, már a karácsonyfa díszítése is a vége fele járt. A karácsonyi hangulat az ő lelkét is betöltötte. Nem izgalom volt, vagy várakozás, inkább nyugalom és béke. Ránézett a sötétzöld fára. Tetszett az vörös- arany kombináció.Az idén ezt választották.Ma már divat van a karácsonyfa díszek- színekben is. Hirtelen elmosolyodott. Eszébe jutott első, közösen díszített saját karácsonyfájuk. Abban az évben költöztek külön lakásba, csak ketten. Csak a legszükségesebb dolgok voltak a lakásban, de nekik elég volt, fontos az volt , hogy végre magukban lehettek, csak ők ketten , a többit majd menet közben ...Közeledett a karácsony, elkezdődött a készülődés. Egyik este megszólal  a telefon:-Van fátok? Ha nincs, hozok én nektek.
S hozta. Még ilyen szép fát nem láttak. Talán mert első volt, mert övék volt, mert...s lehetne folytatni.Kicsike, úgy egy méter magas volt, méregzöld színű, sűrű-sűrű lombú, apró szúrós tüskelevelekkel s a  fenyves összes illatával magában. A gond csak annyi volt, hogy nem volt meg karácsonyfatalp, erre nem gondoltak. De megszületett a megmentő ötlet- egy nagyobb fakazetta került elő, annak a közepét kifúrták a kis fa méretére, s már állt is, sudáran, mintha még mindig a gyökereivel kapaszkodna. Jöhettek a díszek:-színes gombok, szaloncukor, aranydió, mézespogácsa, angyalhaj, csillagszóró, apró színes gyertyák-ezek voltak az akkori díszek. Előtte lebegett most is a gyönyörű kis fa képe, szinte érezte bódító gyantaillatát.

2010. december 27., hétfő

"KIS"KARÁCSONY

"Legyen veled Karácsony Angyala,
legyen áldás és ünnep az Ünnep,
szeretet simítsa lelkedet,
mikor a csengők megcsendülnek."


  Izgatottan szaladt be a konyhába. Édesanyja ott sürgött-forgott, a kályha tele volt fazekakkal, készült az ünnepi ebéd, vacsora. De őt ez nem érdekelte, vékony, étvágytalan volt mindig, az evés a kötelező feladatok közé tartozott. Mégis egy pillanatig elkábította a frissen sült kalács illata-ezt szerette, nem is annyira az ízét, mint az illatát és sötétbarna színét.
-Mikor megyünk már?-kérdezte nyugtalanul.
-Ti menjetek, majd mi is jövünk.-válaszolt édesanyja.
Pillanatok alatt kapta magára ruháit, s már rohant is volna, amikor nővére elkapta a kezét s visszahúzta,mert ha nem végig szaladhatott volna utána.
Egész úton úgy érezte, hogy repül, nem érezte a csípős hideget, nem hallotta a talpa alatt ropogó havat, csak a megvilágított templom tornyát látta, mely egyre közeledett.
A papnéni körül gyülekeztek, aki heteken keresztül gyakorolta velük a ma esti előadást. Végre mindenki megérkezett, s szép sorban bevonultak.Óriásinak tűnt a kis, fehérre meszelt templom, s közepén a gyönyörű fenyőfa. Fényes gömbök, színes cukorkák tarkították, és égő gyertyák villogtak rajta. Megvarázsolva nézte, s az Angyalt kereste tekintetével, aki ezt a csodát csinálta.Vajon hol lehet?-kérdezte magában, és biztos volt benne, hogy ott van valahol, talán fenn a karban, azért szól olyan csodálatosan az orgona. Gyorsan, a fához legközelebb helyezett székre ült, titokban megsimogatta a fa sötétzöld tüskeleveleit, beszívta gyantaillatát.
Megkezdődött a gyerekek műsora is. Ahogy közeledett az ő sora, egyre nyugtalanabb lett. Eszébe jutott, hogy az iskolai szereplések alkalmával annyira izgatott volt, hogy elszorult a torka, alig tudta elmondani a verset, s a végén mindig sírásra fakadt. Még egy ének, s ő következik! Ekkor felcsendült a "Csendes éj".Kedvenc karácsonyi dala volt. Énekelni kezdett, s minden szakasz után érezte, hogy  egyre jobban csökken a feszültség, s mire befejezték az éneklést,  tele volt a lelke nyugalommal.Mosolyogva állt fel, s fogott neki a szavalásnak;

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok,
Gyémánt havat hoznak.

Szeretném az Istent

Nagyosan dicsérni,
De én még kisleány vagyok,
Csak most kezdek élni.

Büszke volt, visszaült helyére, s vidáman nézett a kar felé, az Angyalt kereste tekintetével, és a lelki szemeivel látta is,  érezte, hogy ott van vele. Az ajándékcsomaggal a kezében, ugrándozva ment hazafele. Minden ház ablakán, ami előtt elhaladt, bekukkantott-itt is járt az Angyal, ott is járt az Angyal.
Elsőnek szaladt be a szobába-hozzánk is jött az Angyal-kiáltotta. Ott álltak a színes-fényes fa körül, édesapja meggyújtotta a gyertyákat, mindenki kapott egy égő csillagszórót is, s karácsonyi dalokat hallgattak a recsegő rádióból.
Lefekvéskor úgy helyezkedett el, hogy elalvásig még láthassa a fát, amelyen sok-sok apró csillagként ragyogott a besütő holdsugár fénye.

2010. december 26., vasárnap

NAPLÓ


"A beszéd a külső gondolat, a gondolat a belső beszéd."
Antoine de Rivarol 

                            

 Évek óta foglalkoztatott a napló írás. Esténként, elalvás előtt végig gondoltam az aznapi eseményeket, s úgy éreztem ezt érdemes lenne valamilyen formában megörökíteni, hogy ne vesszen el, ne felejtődjön el. Akkor a napló tűnt a legjobb ötletnek, itt le lehet írni mindent, amit láttál, éreztél, gondoltál, hittel. Annyira tetszett az ötlet, hogy órákon keresztül fogalmaztam magamban a gondolatokat, amit majd holnaptól a naplómba fogok írni. Másnap, azonban előjöttek a kételkedések: a napló szerintem valami egész intim dolgot jelentett, tudtam, hogy nem illik más naplóját elolvasni, tehát az enyémet sem olvashatja senki. De ha mégis...? És rögtön sebezhetőnek éreztem magam, és így elmaradt a naplóírás. A blog megjelenése egy egészen új értelmet adott a naplóírásnak. Eleinte szkeptikusan néztem, ha a régi meggyőződésemre alapozok, egyfajta exhibicionizmusnak tűnt az egész. Kinek mi köze az én életemhez, véleményemhez? Lassan kezdtem megbarátkozni ezzel a kommunikációs formával, érdekes gondolatokat, tanácsokat találtam, többször visszatértem egy-egy érdekesebb oldalra, követője lettem, hogy könnyebben rátaláljak máskor is, majd már hozzászólni is merészkedtem. Ismerősöket szereztem a nagy ismeretlen világban. Innen már csak egy, de óriási lépés volt számomra, hogy blogíráshoz fogjak. Még kezdő szinten, de ennyi év után, megszületett első Naplóm,ajándék Karácsonyra, Magamnak...remélem, Nektek is.