"KIS"KARÁCSONY

"Legyen veled Karácsony Angyala,
legyen áldás és ünnep az Ünnep,
szeretet simítsa lelkedet,
mikor a csengők megcsendülnek."

  Izgatottan szaladt be a konyhába. Édesanyja ott sürgött-forgott, a kályha tele volt fazekakkal, készült az ünnepi ebéd, vacsora. De őt ez nem érdekelte, vékony, étvágytalan volt mindig, az evés a kötelező feladatok közé tartozott. Mégis egy pillanatig elkábította a frissen sült kalács illata-ezt szerette, nem is annyira az ízét, mint az illatát és sötétbarna színét.

-Mikor megyünk már?-kérdezte nyugtalanul.

-Ti menjetek, majd mi is jövünk.-válaszolt édesanyja.

Pillanatok alatt kapta magára ruháit, s már rohant is volna, amikor nővére elkapta a kezét s visszahúzta,mert ha nem végig szaladhatott volna utána.

Egész úton úgy érezte, hogy repül, nem érezte a csípős hideget, nem hallotta a talpa alatt ropogó havat, csak a megvilágított templom tornyát látta, mely egyre közeledett.

A papnéni körül gyülekeztek, aki heteken keresztül gyakorolta velük a ma esti előadást. Végre mindenki megérkezett, s szép sorban bevonultak.Óriásinak tűnt a kis, fehérre meszelt templom, s közepén a gyönyörű fenyőfa. Fényes gömbök, színes cukorkák tarkították, és égő gyertyák villogtak rajta. Megvarázsolva nézte, s az Angyalt kereste tekintetével, aki ezt a csodát csinálta.Vajon hol lehet?-kérdezte magában, és biztos volt benne, hogy ott van valahol, talán fenn a karban, azért szól olyan csodálatosan az orgona. Gyorsan, a fához legközelebb helyezett székre ült, titokban megsimogatta a fa sötétzöld tüskeleveleit, beszívta gyantaillatát.

Megkezdődött a gyerekek műsora is. Ahogy közeledett az ő sora, egyre nyugtalanabb lett. Eszébe jutott, hogy az iskolai szereplések alkalmával annyira izgatott volt, hogy elszorult a torka, alig tudta elmondani a verset, s a végén mindig sírásra fakadt. Még egy ének, s ő következik! Ekkor felcsendült a "Csendes éj".Kedvenc karácsonyi dala volt. Énekelni kezdett, s minden szakasz után érezte, hogy  egyre jobban csökken a feszültség, s mire befejezték az éneklést,  tele volt a lelke nyugalommal.Mosolyogva állt fel, s fogott neki a szavalásnak;

Tegnap harangoztak,
Holnap harangoznak,
Holnapután az angyalok,
Gyémánt havat hoznak.

Szeretném az Istent
Nagyosan dicsérni,
De én még kisleány vagyok,
Csak most kezdek élni.

Büszke volt, visszaült helyére, s vidáman nézett a kar felé, az Angyalt kereste tekintetével, és a lelki szemeivel látta is,  érezte, hogy ott van vele. Az ajándékcsomaggal a kezében, ugrándozva ment hazafele. Minden ház ablakán, ami előtt elhaladt, bekukkantott-itt is járt az Angyal, ott is járt az Angyal.

Elsőnek szaladt be a szobába-hozzánk is jött az Angyal-kiáltotta. Ott álltak a színes-fényes fa körül, édesapja meggyújtotta a gyertyákat, mindenki kapott egy égő csillagszórót is, s karácsonyi dalokat hallgattak a recsegő rádióból.

Lefekvéskor úgy helyezkedett el, hogy elalvásig még láthassa a fát, amelyen sok-sok apró csillagként ragyogott a besütő holdsugár fénye.