Csivitel a sok veréb: Télúrfiból már elég! Zord Február, tova fuss, Jöjj el hamar, Március Ajándék És mégis,ma is,így is, örökké mennyit ad az élet! Csendesen adja,két kézzel, a reggelt,és a délutánt, az alkonyt és a csillagokat, a fák fülledt illatát, a folyó zöld hullámát, egy emberi szem pár visszfényét, a magányt és a lármát! Mennyit ad,milyen gazdag vagyok, minden nap szakban, minden pillanatban! Ajándék ez, csodálatos. A földig hajolok, úgy köszönöm meg. | ||||||||||||||||||||||||||||||||
Márai Sándor | ||||||||||||||||||||||||||||||||
2013. február 11., hétfő
AJÁNDÉK
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
Csivitelték. :) Oszt kinézek az ablakon és havazik. Akkor én is csivitelek .. :))
Üdvözöllek!Tetszik a magadról írtak.Én is így gondolom egyszer élünk...
Köszi, hogy rám találtál.
Ismerkedek a Blogoddal.
Megjegyzés küldése