2013. február 11., hétfő

AJÁNDÉK

Csivitel a sok veréb:
Télúrfiból már elég!
Zord Február, tova fuss,
Jöjj el hamar, Március                                                                                 




  Ajándék

És mégis,ma is,így is,
örökké mennyit ad az élet!
Csendesen adja,két kézzel,
a reggelt,és a délutánt,
az alkonyt és a csillagokat,
a fák fülledt illatát,
a folyó zöld hullámát,
egy emberi szem pár visszfényét,
a magányt és a lármát!
Mennyit ad,milyen gazdag vagyok,
minden nap szakban,
minden pillanatban!
Ajándék ez,
csodálatos.
A földig hajolok,
úgy köszönöm meg.

Márai Sándor

2 megjegyzés:

Bohóc írta...

Csivitelték. :) Oszt kinézek az ablakon és havazik. Akkor én is csivitelek .. :))

baratella írta...


Üdvözöllek!Tetszik a magadról írtak.Én is így gondolom egyszer élünk...
Köszi, hogy rám találtál.
Ismerkedek a Blogoddal.