2011. április 17., vasárnap

VIRÁGVASÁRNAP

"Ne légy vasárnapi hívő csak,
aki a sokasággal tapsol,
de nem tud helytállni hétköznap,
s vesztesen kerül ki sok harcból..."



Jókai Anna

Ima - virágvasárnap alkonyán

Istenem.
Az az alkony.
A földbe döngölt örökzöldek.
A már üres úton horpadt pléhdobozok zörögnek.
Hasadt nejlonzacskók a bokrokon fennakadva.
Köpésbe ragadt csikkek a taposott fűben.
Istenem.
Ez a piszkos alkony
a hamis csillogású nappal után -
Mert semmi sem volt a híg fényben valódi:
sem a csődület, sem az ujjongás,
sem az integető pálmaágak
sem a fejhangon intonált hozsanna.
Egy álságos jelenet mozgatott bábjai voltunk.
Nem itt dőlt el a sorsunk.
Istenem.
Alkony van.
Kivérzett eufória.
A tömeg berekedt.
Vedel, zabál:
vacsorál.
a Tévé elé ül.
Új üvöltésre készül.
A "feszítsd meg" élvezetesebb.
A kereszthalál érdekesebb.
Istenem.
A nagypéntek a valóság.
Nem csap be engem.
A virágvasárnap illúzióját
engedd elfelednem.

1 megjegyzés:

annalíz írta...

Kedves Gréti! Köszönöm,hogy általad megismerhettem Jókai Anna szép, és igaz versét, melyet most olvastam előszőr.A költőnő annyira "megfogta" a hangulatot, a lényeget, a szomorú valóságot!Dicsőítés, pálmaágakkal való tisztelgés, majd a "feszítsd meg'" kegyetlensége...ilyen az ember.