2011. november 2., szerda

GYERTYALÁNG

"Apránként halunk meg, aki szeretett bennünket és elmegy, az mind elvisz belőlünk egy darabot."







Tengernyi gyertya és mécses
Mennyi szép csillag tündököl
az éji csendben odafenn!...
S megannyi puszta sír hallgat
a temetőben idelenn.

Komor kőtömbök és fejfák -
némelyik szép, drága márvány:
Mind csupa megkövült könnycsepp
gyászosan, mereven állván.

Akik egykor köztünk éltek,
most vésett nevek és számok:
Elporladt emlékek, testek;
kialudt szívek és lángok.

Isten keze által ők is
e földi porból születtek,
S mi magunk is azzá leszünk,
ha majd egyszer eltemetnek...

Sokan csak most eszmélnek rá:
tisztelni kellett volna Őt!
S csak most érzik elveszettnek
a nem Vele töltött időt!...

Ki fontos neked, öleld át -
hadd érezze szereteted!
S ha már nem lesz rá alkalmad,
bánhatod, hogy nem tetted meg!

Most tegyél jót másokkal, hogy
mindig szeretetben élhess:
S egyszer Érted is lobogjon
tengernyi gyertya és mécses!
 Marosvölgyi Gergely

3 megjegyzés:

annalíz írta...

Nagyon szép vers...de a Bertók idézet szíven talált.

Magdi írta...

Nagyon szép a blogod kedves Greti!
Szeretettel
Magdi

Greti írta...

Köszönöm mindkettőtöknek.