ÁLOM

"Itt magas a hegy,
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék."
  Ismerős Arcok

 Forrón sütött a júliusi nap, délibábot csalt az olvadó aszfaltra.A nagy hőség miatt gyenge volt a forgalom, de ilyenkor szeretett autózni, mert nyugodtan csodálhatta a körülötte száguldó tájat, és élvezhette a vezetést. Szerette hallgatni a motor csendes zümmögését, vagy hirtelen felbugását. Mindig ilyen technikai beállítottságú volt. Gyerekkorában sokszor hallotta, rokonoktól, ismerősöktől, hogy fiúnak kellett volna születnie, hisz mindig a fiukkal szaladgált, labdázott, jobban állt a kezében a kalapács, mint a tű. Nem szerette a kényes, mindenért "prünnyögő" leánykákat. Talán az a kilenc hónap, amíg rávártak, apja nevét neki szánták, befolyásolta ennyire a jellemét. Arra gondolt, ha tényleg fiú lett volna, biztos az autóvezetést választja, kamionnal vagy versenyautóval száguldott volna mérföldeken.

  Szórakozottan nyúlt a rádió gombjához, és zenét keresett.

"Nem tudom, mért kell egy forró fejű lány neked?

 Én hideg fejjel sosem fáztam."

énekelte együtt a rádióval, és mosolygott, hogy mennyire talál a gondolataihoz ez a dal.

  Egy kanyar után hirtelen egy meredek lejtő következett. Váratlanul beugrott emlékezetébe egy rendszeresen visszatérő álma. Ugyanilyen lejtő, szélsebesen rohan lefele, de nem éri el lábaival a fékpedált, nem tudja meddig tud az úton maradni, borzasztó félelmet érez, majd ziláltan felébred. Most, mintha megbabonázva, hajt neki a lejtőnek, mintha az álom végére lenne kíváncsi. Érzi a pedált a lába alatt, rohan egyre sebesebben, zuhan lefele, látja a szembe közeledő autót, most, mindjárt itt a vége...megfejtődik az álom...még egy pillanat...s ekkor, valahonnan a mélyből, megszólal telefonja. Reflexszerűen nyomja meg a fékpedált, és lehúz az úttestről. Néhány pillanatra szüksége van, míg felocsúdik, előkotorja telefonját, és védőangyalának megköszöni a hívást.

AZ ÉLET BOSSZÚJA

Aki az élettel kikötött,
Akkor hal meg, erője veszvén,
Mikor az Élet lakodalom:
Csillag - esős, nyárvégi estén.

Jaj, hogyha én is akkor megyek,
Mikor pászmásan hull a csillag,
Mikor még menni sem akarok,
Jaj, hogyha éppen akkor hívnak.

Karmos lelkemnek mit felelek,
Ha karmolva és fúlva kérdi:
" Miért megyünk el ilyen korán? "
S ha megmondom, tán meg se érti.

"Békétlenek voltunk: meghalunk
Muszájból, fáradtan, sötéten
S úgy bukunk bele a semmibe,
Mint lázadó tüzek az Égen."

Jaj, hogyha az Élet győzni fog
S hűtlenségemért meglakoltat.
Sohse látott még ez a világ
Nyugtalanabb, szomorú holtat.

Rettenetes szép éjszaka lesz.
Csodásabb, búsabb, mint a többi:
A győztes Élet ez éjszakán
Minden ős pompáját kiönti.
       
      Ady Endre

TÜKÖR

"A szép arc, mint tavasz virága,
Alig virul, hervadni kezd,
Csak egy szépség van, mely sírig tart,
Mit érzésünk másokra fest."
              Gyulai Pál

  Óracsergésre ébredt. Automatikusan nyúlt a kikapcsoló gombhoz, lenyomta, s már fordult is le az ágyból. Még félig csukott szemmel érkezett a tükör elé, s álmosan belepillantott. Hirtelen kiugrott az álom a szeméből. Ki az aki visszanéz rá? Tegnap még másvalaki volt. Lehetséges, hogy egy átvirrasztott éjszaka ennyire megváltoztat valakit, vagy csak az események rántották le a fátylat a szeméről?

Valahonnan, messziről, mintha a szomszédnéni hangját hallotta volna: -csillagszemű kislány. Kereste azt a szempárost, a csillagot benne, de csak két sötét pontot látott. Közelebb hajolt a tükörhöz,  és vizsgálgatni kezdte az előtte lévő képet. Szeme körül megszaporodtak a szarkalábak, homloka összeráncolódott, arcán elmélyült a sánc. Arra gondolt, hogy ha a szem a lélek tükre, akkor az arc mi lehet? Talán az érzelmeké. Igen, lelke egy mindent elnyelő fekete lyuk, egész lénye meg egy sikító fájdalom. Szeme megtelt könnyel, de hirtelen összeszedte magát - menni kell tovább, senkit sem érdekel az ő gondja. Elővette sminkesdobozát - ez majd segít - arclemosó, kólagénes szemránckrém, Q-10 arckrém, szemceruza, ajakkontúr, egy kis arcpirosító, “vörös rúzs fekete napokra”, a reklámok szerint ezek csodát tesznek. Gyorsan öltözött, megigazította frizuráját s már indult is. Az ajtóból még egyszer visszanézett, most már  a tegnapi énjét látta, de a csillag a szeméből talán örökre kialudt.

A TÉLI ESTÉK

Hova lett a tarka szivárvány az égről?
Hova lett a tarka virág a mezőkről?
Hol van a patakzaj, hol van a madárdal,
S minden éke, kincse a tavasznak s nyárnak?
Odavan mind! csak az emlékezet által
Idéztetnek föl, mint halvány síri árnyak.
Egyebet nem látni hónál és fellegnél;
Koldussá lett a föld, kirabolta a tél.

Olyan a föld, mint egy vén koldús, valóban,
Vállain fejér, de foltos takaró van,
Jéggel van foltozva, itt-ott rongyos is még,
Sok helyen kilátszik mezítelen teste,
Ugy áll a hidegben s didereg... az inség
Vastagon van bágyadt alakjára festve.
Mit csinálna kinn az ember ilyen tájban?
Mostan ott benn szép az élet a szobában.

Áldja istenét, kit istene megáldott,
Adván néki meleg hajlékot s családot.
Milyen boldogság most a jó meleg szoba,
S meleg szobában a barátságos család!
Most minden kis kunyhó egy tündérpalota,
Ha van honnan rakni a kandallóra fát,
S mindenik jó szó, mely máskor csak a légbe
Röpűl tán, most beszáll a szív közepébe.

Legkivált az esték ilyenkor mi szépek!
El sem hinnétek tán, ha nem ismernétek.
A családfő ott fenn ül a nagy asztalnál
Bizalmas beszédben szomszéddal s komával,
Szájokban a pipa, előttök palack áll
Megtelve a pince legrégibb borával;
A palack fenekét nem lelik, akárhogy
Iparkodnak... ujra megtelik, ha már fogy.
...
Petőfi Sándor

EGYEDÜL

"Emléke ragyogó, lobogó fáklya...
Villanó parázs volt, hatalmas máglya?
Feledés búja lesz holnapod ára,
hamuvá porlad el tegnapod vágya."

Pálnagy László

   Izgatottan érkezett haza. Érezte, hogy a holnap nem csak egy új nap, egy új év, hanem egy új fejezet kezdete is  lesz az életének. Megtalálta azt, aki teljessé teszi a létét, elűzi a hiányérzetet szívéből. Együtt fogják búcsúztatni az óévet, s együtt kezdnek neki az újnak, közös célokkal, álmokkal. Órájára pillantott, s nyugodtan vette tudomásul, hogy bőven van ideje elkészülni a szilveszteri bulira, ahova most már nem kell egyedül mennie. Elhatározta, hogy ő lesz az est fénypontja, hadd lássa mindenki a boldogságát. A tükör elé állt, megvizsgálta frizuráját. Fodrászára bízta a döntést, csak annyit mondott, hogy az új kapcsolatához egy új fazont szeretne - s megelégedve nyugtázta az eredményt. Most következett a legnehezebb döntés, amikor egy nő beáll a telezsúfolt gardrób elé, s az az érzése, hogy nincs mit felvennie. Sokáig elidőzött, válogatott, próbálgatott, az alkalomhoz legmegfelelőbbet kereste. Végül egy sötétvörös , testhez-simuló, középhosszú ruha mellett döntött, ez kihangsúlyozza csinos vonalait. Az ékszerek között keresgélt, nem akart semmi kirívót, ami elterelhetné a figyelmet magáról: apró gyöngyfülbevaló s egy ugyanolyan kis medál, egy finom vékony nyakláncon megfelelő lesz .Mikor elkészült a sminkeléssel is,újra beállt a tükör elé, és elégedett volt azzal amit látott, elégedett volt külalakjával és belső énjével is. Büszke volt mindenre, amit mostanáig elért. Nem volt könnyű az út amit megtett, de önerőből, sok munkával, folytonos tanulással építette karrierét, levált a szülői függőségről, saját lakást vett, s most úgy erezte az utolsó célpont is, amit kitűzött magának, testközelbe került. Tudta, hogy sokan azt gondoljak róla, már az utolsó száz méteren van, hisz ketyeg az ő biológiai órája is, de csak most érezte magát felkészültnek, hogy ezt a fontos lépést megtegye. És íme, az idő elhozta a megfelelő társat is, hisz csakugyan igaz az a mondás, hogy ami a tied, az félre van téve. S ami (aki) az övé, perceken belül meg kell érkezzen, hogy majd együtt menjenek az óévbúcsúztatóra. Órájára pillantott, és várta, hogy megszólaljon már a csengő. Kávét töltött, kortyolgatni próbálta, hátha hamarabb telik az idő, felállt, kipillantott az ablakon, hátha meglátja jönni. Izgatottsága lassan nyugtalanságba ment át- talán történt valami vele? Gyorsan előkapta telefonját s rácsörgött, de a vonal túlsó végén nem válaszolt senki. Egy kicsit megnyugodott, biztosan elindult otthonról, ha nem veszi fel a telefont. És várt. Egyre nehezebben  teltek a percek.  Arra gondolt, hogy milyen jó lenne most, ha cigarettázna, mert ha rágyújthatna, talán levezethetné, kifújhatná a felgyülemlett feszültséget. Újra a telefon után nyúlt, ezúttal a mobilján hívta, de a hangposta válaszolt. Nem akart semmi rosszra gondolni, jönni fog, logikus magyarázata is lesz a késésének, s minden úgy lesz ahogy megálmodta magának. Hisz eddig minden amit eltervezett sikerült neki, most sem lehet másképp. Mégis mintha egyre kevésbé meggyőzőek lettek volna érvei, kifogásai. Egyre nyomasztóbb volt minden eltelt perc, egyre élesebb a belső hang, mely azt súgta, hogy nem jön el, egyre fájdalmasabb a felismerés, hogy átverték. Összetörten, a csalódás nyomasztó súlyával a vállain, rogyott le a székbe, próbált a miértekre választ keresni, de tudta, hogy a válaszok nem nála vannak. Szomorúan bontott ki egy palack bort, töltött és könnyes szemmel, ismét egyedül búcsúztatta az óévet, és siratta meg a jövőt, amit még meg sem élt.

KELLEMES MEGLEPETÉS !

 Ma jól végződik a napom, hisz kellemes meglepetésben volt részem, amikor kinyitottam a naplómat, és meghívó üzenetet kaptam, nem is egyet hanem kettőt,

 

Rozettától és

Anikótól,

hogy díjat kaptam tőlük. Tehát dupla volt az öröm, annál is inkább, mert, mint kezdő blogos nem is mertem remélni , hogy ilyen megtiszteltetés ér. Nagyon szépen köszönöm mindkettőtöknek.

A díjra vonatkozó szabályok:

1. Köszönd meg akitől kaptad.

2. Tedd ki a logót a blogra.

3. Linkeld be, akitől kaptad.

4. Add tovább további hét blogosnak.

5. Linkeld be őket.

6. Hagyj náluk megjegyzést, értesítsd őket.

7. Árulj el magadról hét dolgot.

A második díjra vonatkozó szabályok:

1.- Írj egy bejegyzést, amelyben kiteszed a Liebster Blogképet,és másold be ezt az útmutatót!
2.- Linkeld be annak a személynek a blogját, akitől a díjat kaptad, és hagyj nála egy hozzászólást, hogy elfogadod a díjat, és add meg a bejegyzésed elérhetőségét,
3.- Ezután gondolkodj el, melyik 3-5 blog, amelynek továbbítani szeretnéd, linkeld be őket a bejegyzésedbe, és értesítsd egy hozzászólásban a jelölésről,
4.- Tehetséges, kezdő blogolókat részesítsd előnybe, ne olyanokat,akiknek több mint 100 követőjük van.

Összevonva próbálom teljesíteni a feladatokat, szeretettel küldöm tovább mindkét díjat a következőknek:

Krisztuka

Erzsébet

Lynn Dylin

Lőrincz Csaba

Erika

Lili

Kata

Fogadjátok szeretettel!

TÁVOLSÁG

"Hűlt helyén holmi
meleg mocorgás múltán
mélyebb a hideg."

   Fodor Ákos

  Melegen sütött a nyári nap. Végigfeküdt a napozóágyon, és gyönyörködve nézte a kék eget, mely tele volt kisebb-nagyobb bárányfelhőkkel. Játszadozni támadt kedve, formákat keresett a felhőkben. Egyik olyan volt mint egy nagyszakállú, haragos télapó, másik mint egy tavon úszó hattyú, amott egy galambot űző, lecsapni kész sas, ez itt mint egy sínpár, amin talán az a vonat jár, ami a mennybe visz. A sínek végén azonban egy repülő volt, az hagyta maga után a felhőcsíkot. A csillogó repülő másfele terelte gondolatait. Reptér és elválás jutott eszébe, majd egy egész eseménysorozat, mely ezt megelőzte. Gyerekkora jutott eszébe. Ketten voltak testvérek. Két külön karakter, amelyet talán a születésük sorrendje is befolyásolt: nővére , aki komolyan vette a nagy-testvér szerepét, mindig komoly, szófogadó és alapos volt, ő pedig a kicsinek kijáró "mindent szabad" helyzetet kihasználva, szinte kereste az alkalmakat, hogy ezzel visszaéljen. Zajongott, ha tanulni kellett, eltekergett otthonról ebédidején, regényt olvasott, tanulás ürügye alatt, ha a házimunkában segédkezni kellett volna. Innen aztán adódtak a mindennapi civakodások. Édesanyjuk próbálta enyhíteni a konfliktust finomabb- erélyesebb hangnemben, de legtöbbször eredménytelenül. Egyik alkalommal aztán kimondta a "végítéletet", amit csak most, felnőtt fejjel mért fel, mert akkor elképzelhetetlennek tűnt. Azt mondta nekik: Majd meglátjátok, hogy milyen messzire fog sodorni az élet, olyan távol kerültök egymástól, hogy visszasírjátok ezt az időt, amit elpazaroltatok apró veszekedésekkel. És íme, beteljesült a jóslat, pár ezer kilométer és egy óceán került közéjük, maradt a két-három évenkénti párnapos együttlét, és az elkerülhetetlen elválás.