Tengernyi gyertya és mécses
Mennyi szép csillag tündököl
az éji csendben odafenn!...
S megannyi puszta sír hallgat
a temetőben idelenn.
Komor kőtömbök és fejfák -
némelyik szép, drága márvány:
Mind csupa megkövült könnycsepp
gyászosan, mereven állván.
Akik egykor köztünk éltek,
most vésett nevek és számok:
Elporladt emlékek, testek;
kialudt szívek és lángok.
Isten keze által ők is
e földi porból születtek,
S mi magunk is azzá leszünk,
ha majd egyszer eltemetnek...
Sokan csak most eszmélnek rá:
tisztelni kellett volna Őt!
S csak most érzik elveszettnek
a nem Vele töltött időt!...
az éji csendben odafenn!...
S megannyi puszta sír hallgat
a temetőben idelenn.
Komor kőtömbök és fejfák -
némelyik szép, drága márvány:
Mind csupa megkövült könnycsepp
gyászosan, mereven állván.
Akik egykor köztünk éltek,
most vésett nevek és számok:
Elporladt emlékek, testek;
kialudt szívek és lángok.
Isten keze által ők is
e földi porból születtek,
S mi magunk is azzá leszünk,
ha majd egyszer eltemetnek...
Sokan csak most eszmélnek rá:
tisztelni kellett volna Őt!
S csak most érzik elveszettnek
a nem Vele töltött időt!...
| Ki fontos neked, öleld át - hadd érezze szereteted! S ha már nem lesz rá alkalmad, bánhatod, hogy nem tetted meg! Most tegyél jót másokkal, hogy mindig szeretetben élhess: S egyszer Érted is lobogjon tengernyi gyertya és mécses! | ||
| Marosvölgyi Gergely | ||
3 megjegyzés:
Nagyon szép vers...de a Bertók idézet szíven talált.
Nagyon szép a blogod kedves Greti!
Szeretettel
Magdi
Köszönöm mindkettőtöknek.
Megjegyzés küldése