ÁLOM

"Itt magas a hegy,
S ott túl mély a szakadék,
S a kettő között
Hasít szét engem az ék."
  Ismerős Arcok

 Forrón sütött a júliusi nap, délibábot csalt az olvadó aszfaltra.A nagy hőség miatt gyenge volt a forgalom, de ilyenkor szeretett autózni, mert nyugodtan csodálhatta a körülötte száguldó tájat, és élvezhette a vezetést. Szerette hallgatni a motor csendes zümmögését, vagy hirtelen felbugását. Mindig ilyen technikai beállítottságú volt. Gyerekkorában sokszor hallotta, rokonoktól, ismerősöktől, hogy fiúnak kellett volna születnie, hisz mindig a fiukkal szaladgált, labdázott, jobban állt a kezében a kalapács, mint a tű. Nem szerette a kényes, mindenért "prünnyögő" leánykákat. Talán az a kilenc hónap, amíg rávártak, apja nevét neki szánták, befolyásolta ennyire a jellemét. Arra gondolt, ha tényleg fiú lett volna, biztos az autóvezetést választja, kamionnal vagy versenyautóval száguldott volna mérföldeken.

  Szórakozottan nyúlt a rádió gombjához, és zenét keresett.

"Nem tudom, mért kell egy forró fejű lány neked?

 Én hideg fejjel sosem fáztam."

énekelte együtt a rádióval, és mosolygott, hogy mennyire talál a gondolataihoz ez a dal.

  Egy kanyar után hirtelen egy meredek lejtő következett. Váratlanul beugrott emlékezetébe egy rendszeresen visszatérő álma. Ugyanilyen lejtő, szélsebesen rohan lefele, de nem éri el lábaival a fékpedált, nem tudja meddig tud az úton maradni, borzasztó félelmet érez, majd ziláltan felébred. Most, mintha megbabonázva, hajt neki a lejtőnek, mintha az álom végére lenne kíváncsi. Érzi a pedált a lába alatt, rohan egyre sebesebben, zuhan lefele, látja a szembe közeledő autót, most, mindjárt itt a vége...megfejtődik az álom...még egy pillanat...s ekkor, valahonnan a mélyből, megszólal telefonja. Reflexszerűen nyomja meg a fékpedált, és lehúz az úttestről. Néhány pillanatra szüksége van, míg felocsúdik, előkotorja telefonját, és védőangyalának megköszöni a hívást.