"Egy napon megérint az élet; másképp, máskor,
más szándékkal, mint valaha is képzelted.
Megérint, és köznapod megtelik a csodálatossal."
(Márai Sándor)
más szándékkal, mint valaha is képzelted.
Megérint, és köznapod megtelik a csodálatossal."
(Márai Sándor)
Kedvetlenül lépett be az épület ajtaján. A portás tisztelettudóan bólintott, köszönt és kellemes ünnepeket kívánt. A megszokott, protokolláris mosolyával visszaköszönt, és megköszönte a jókívánságot, tovább ment, közben magában morgolódott: ünnepnek ünnep, de mitől kellemes ha most, ahelyett, hogy otthon nyugodtan aludna, be kellett jönni dolgozni, pont ma, pont neki, pont...na, hát valakinek dolgozni is kell.
Hamar eltelt a délelőtt. A tízórai szünetben kóstolgatták a behozott ünnepi ételeket, sütiket, receptekről, fenyőfákról, ajándékokról beszélgettek, amikor váratlanul megszólalt valaki a hátuk mögött:-Szabad kántálni? Meglepődve fordultak hátra, s a portást látták az ajtóban. Mosolygott ,és egy harmonikát tartott a vállán. -Persze!- jött a válasz, és kíváncsian várták az előadást.
A hatvan fele közeledő férfi leült a székre, kényelmesen kinyújtotta jobb lábát, és ölébe vette a harmonikát. Hátradőlt, lehunyta szemeit, végigsimította a billentyűket és belekezdett a karácsonyi dalba. Néhány akkord után énekelni kezdett érces hangján. Amikor szemeit kinyitotta , az öröm fénye ragyogott bennük, ráncos arca kisimult, szinte látni lehetett az egykori , életkedvvel teli huszonéves fiatalembert, ki valaha volt, s most a dal, az ünnep, az emlékek újraélesztették. Néhányan, elbűvölve a zene szépségétől, becsatlakoztak az éneklésbe. Amikor befejezte előadását, pálinkát töltött, mindenkinek kellemes ünnepeket kívánt, elfogadta a kalácsot, amivel megkínálták, majd hátára vette harmonikáját, és visszaballagott a szolgálatához.
Kellemes hangulatban telt el a munkanap, mintha mindenki lelkét bejárta volna az énekek égi dallama.
Este, hazafele menet, ismét a portás előtt haladt el. Rápillantott, kereste a szemekben a délelőtti fény szikráját. De ugyanaz a reggeli arc fordult feléje, tisztelettudóan bólintott, elköszönt és további kellemes ünnepeket kívánt.
Kellemes hangulatban telt el a munkanap, mintha mindenki lelkét bejárta volna az énekek égi dallama.
Este, hazafele menet, ismét a portás előtt haladt el. Rápillantott, kereste a szemekben a délelőtti fény szikráját. De ugyanaz a reggeli arc fordult feléje, tisztelettudóan bólintott, elköszönt és további kellemes ünnepeket kívánt.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése