NAPLÓ

"A beszéd a külső gondolat, a gondolat a belső beszéd."

Antoine de Rivarol 

                            

 Évek óta foglalkoztatott a napló írás. Esténként, elalvás előtt végig gondoltam az aznapi eseményeket, s úgy éreztem ezt érdemes lenne valamilyen formában megörökíteni, hogy ne vesszen el, ne felejtődjön el. Akkor a napló tűnt a legjobb ötletnek, itt le lehet írni mindent, amit láttál, éreztél, gondoltál, hittel. Annyira tetszett az ötlet, hogy órákon keresztül fogalmaztam magamban a gondolatokat, amit majd holnaptól a naplómba fogok írni. Másnap, azonban előjöttek a kételkedések: a napló szerintem valami egész intim dolgot jelentett, tudtam, hogy nem illik más naplóját elolvasni, tehát az enyémet sem olvashatja senki. De ha mégis...? És rögtön sebezhetőnek éreztem magam, és így elmaradt a naplóírás. A blog megjelenése egy egészen új értelmet adott a naplóírásnak. Eleinte szkeptikusan néztem, ha a régi meggyőződésemre alapozok, egyfajta exhibicionizmusnak tűnt az egész. Kinek mi köze az én életemhez, véleményemhez? Lassan kezdtem megbarátkozni ezzel a kommunikációs formával, érdekes gondolatokat, tanácsokat találtam, többször visszatértem egy-egy érdekesebb oldalra, követője lettem, hogy könnyebben rátaláljak máskor is, majd már hozzászólni is merészkedtem. Ismerősöket szereztem a nagy ismeretlen világban. Innen már csak egy, de óriási lépés volt számomra, hogy blogíráshoz fogjak. Még kezdő szinten, de ennyi év után, megszületett első Naplóm,ajándék Karácsonyra, Magamnak...remélem, Nektek is.