"Örökre szép,
Mi szép volt egykoron!"Illyes Gyula
Karácsonyi zene szólt, mindennel elkészült, már a karácsonyfa díszítése is a vége fele járt. A karácsonyi hangulat az ő lelkét is betöltötte. Nem izgalom volt, vagy várakozás, inkább nyugalom és béke. Ránézett a sötétzöld fára. Tetszett az vörös- arany kombináció.Az idén ezt választották.Ma már divat van a karácsonyfa díszek- színekben is. Hirtelen elmosolyodott. Eszébe jutott első, közösen díszített saját karácsonyfájuk. Abban az évben költöztek külön lakásba, csak ketten. Csak a legszükségesebb dolgok voltak a lakásban, de nekik elég volt, fontos az volt , hogy végre magukban lehettek, csak ők ketten , a többit majd menet közben ...Közeledett a karácsony, elkezdődött a készülődés. Egyik este megszólal a telefon:-Van fátok? Ha nincs, hozok én nektek.
S hozta. Még ilyen szép fát nem láttak. Talán mert első volt, mert övék volt, mert...s lehetne folytatni.Kicsike, úgy egy méter magas volt, méregzöld színű, sűrű-sűrű lombú, apró szúrós tüskelevelekkel s a fenyves összes illatával magában. A gond csak annyi volt, hogy nem volt meg karácsonyfatalp, erre nem gondoltak. De megszületett a megmentő ötlet- egy nagyobb fakazetta került elő, annak a közepét kifúrták a kis fa méretére, s már állt is, sudáran, mintha még mindig a gyökereivel kapaszkodna. Jöhettek a díszek:-színes gombok, szaloncukor, aranydió, mézespogácsa, angyalhaj, csillagszóró, apró színes gyertyák-ezek voltak az akkori díszek. Előtte lebegett most is a gyönyörű kis fa képe, szinte érezte bódító gyantaillatát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése