2012. május 14., hétfő

GONDOLATOK...

 “Légy tudatában esendő pillanataidnak, hiszen ember vagy. Ne ítéld el mások gyöngeségét, hiszen már tudod, hogy ember vagy. Aki ember, az szeret és megbocsát. A szeretet: megbocsátás.” (Tatiosz)


"Amíg nem éled át, milyen a másiknak, addig nem tudsz szeretni. Amíg nem fáj neked a fájdalom, amit másnak okozol, nem tudsz szeretni. A karma nem büntetés, hanem tanítás: megtanít, milyen a másiknak lenni; mit érez, hol fáj neki. Amíg nem fáj a seb, amit másokon ejtesz, és nem vérzel tőle te is, addig nem tudod, mi az, hogy »vele« és »együtt« és »közösen«. Együtt érezni valakivel csak akkor lehet, ha az én idegeim is összerándulnak attól, amit benne én okozok."
Müller Péter

2 megjegyzés:

Bohóc írta...

Megszívlelhetnék sokan, mert manapság nem épp a megbocsájtásról szólnak a dolgok.

MJ írta...

Valóban. Nem tűnik magyar erősségnek a megbocsájtás.