2012. február 18., szombat

EGY DÍVA HALÁLA

Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.
  Albert Einstein




  A múlt hét végén egy szomorú hír rázta meg a világot. Ismét meghalt egy tehetséges énekes, Whitney Houston. Az első gondolat a hír hallatán talán mindenkiben az volt, hogy belőtte magát. Nem így történt, de a nyugtatók és alkohol kombináció sem szerencsés választás. Mindenképpen egy csodálatos hangot, egy gyönyörű nőt veszítettünk el, mi és a popvilág. Sokan találgatják, hogy mi késztette az önpusztításra, hisz mindene megvolt. Rossz indulatúan azt is szokták mondani, hogy a kutya is jó dolgában vesz meg. Ugye milyen könnyű ítélkezni? Pár évvel ezelőtt egy interjú alkalmával egy fényképet mutattak a művésznőnek, amin szörnyűn nézett ki, csak csont és bőr, s azt kérdezték tőle, hogy mi történt vele akkor. Ő szomorú mosollyal a szája szélén vissza kérdezett, hogy ők tudják-e, majd a válasza annyi volt, hogy csak ő tudja.
  Elgondolkoztam ezeket hallva és az jutott az eszembe, hogy milyen furcsa kód van az emberek agyába "beírva", sosincs megelégedve a helyzetével, mindig valami másra vágyik. Ez persze az emberiség fejlődése szempontjából egy pozitív dolog, hisz ez viszi a civilizációt előre, nélküle sosem lennénk itt, viszont egyén szempontjából ez romboló hatású lehet, amikor meg akarunk felelni az előírt szabályoknak, de saját elvárásaink nem kapnak kielégítést. Ezért van az , hogy minden lány férjhez akar menni, anya és feleség lenni, amikor ez összejön, akkor meg hiányolja az udvarlást. Ugyanígy minden férfi családot, gyereket, jó háziasszony feleséget akar, s amikor mindez megvan , sajnálja az elvesztett szabad életet, hiányoznak a haverok-csajok. A szegény ember sok pénzt szeretne, s csodálkozik a gazdagokon , hogy azok nem tudnak mit kezdeni vele. A művészek, bármely ágazatban , harcolnak a karrier kiépitéséért, s amikor a csúcson vannak egyszerű életet szeretnének élni.
 Persze, van kivétel is, aki szembe mer szállni a szokásokkal, a szabadságot választja, vagy a karriernek hódol. Az ilyen embert milyen hamar elítélik, legjobb esetben megszállottnak nevezik, s ha nem is tudatosan, de az irigység van e mögött, hogy lám így is lehet, csak merni kell.
 Egy kínai közmondás szerint, vigyázz mit kívánsz, mert lehet, hogy teljesülni fog, vagy másképpen, ami nekem álom, neked lehet rémálom.
Ha ezek szerint élnénk az életünket, milyen más lenne a világ. Ugye?

R.I.P. Whitney !

1 megjegyzés:

Lili írta...

Ez bizony nagy igazság... Az ember nagyon sok esetben csak akkor értékel valamit, amikor az már elmúlt, vagy visszahozhatatlan.