Mint biztató előlegem;
Háromszázhatvanöt nap-éjre
Halvány reményszínt hoz nekem.
December, az ünnepek hónapja. Mikulás, karácsony, szilveszter, néhány születés- és névnap. Készülődés testileg- lelkileg, ajándékok, bevásárlás, sütés-főzés, nagytakarítás, karácsonyfa díszítése, gyertyák, karácsonyi ének, éjféli mise, ajándékok, öröm. Egy hétnyi "szusszanás", munka, rohanás, fodrász-kozmetika, bevásárlás, megfelelő gardrób választás, buli, éjféli harangszó, tűzijáték, pezsgős poharak koccanása, forró csók, tervek-ígéretek, másnapi kábultság, morzsa, lazítás.
Kezdődik egy új év, még pár napig tart a mámor, elhisszük, hogy valami más lesz, mint volt. Aztán leszedődik a gyertyás-fenyőágas abrosz, kidobódik a karácsonyfa, minden a régi helyére kerül. Ülünk, s csodálkozva állapítjuk meg, hogy mintha csak tegnap gyújtottuk volna meg az első adventi gyertyát, s ma már nyoma sincs semminek. Minden a régi kerékvágásba szökkent: munka, háztartás, család...
Ugye milyen hamar elteltek az ünnepek?- kérdezzük először magunktól, aztán , önmagunk igazolására ismerőseinktől-barátainktól.
Ugye..?
4 megjegyzés:
Gyönyörű ez a szám...Hány perc? Amennyit hagyunk magunknak az ünneplésre....néha saját magunk rövidítjük le kapkodásunkkal, oda nem figyelésünkkel. Sajnos.
Hamar ... :(
Bizony-bizony, és általában minden így van... hosszú-hosszú várakozás, felkészülés, megérkezés, és egy pillanat alatt tovaröppen és jön az újabb várakozás. Kívánom, hogy az Újév hozzon sok örömöt, jó egészséget és kevés csalódást:)
Kérlek, nézz be hozzám, van számodra valami:)
Megjegyzés küldése